Aarhus-Stavanger (553 km)
2011. július 13.
Ma is korán keltünk, mert 9 körül már Hirtshalsban kellett lennünk a kompnál. Aarhusból mintegy két óra az út a kikötőig, amit teljesen simán abszolváltunk.
Gyakorlatilag Dániában eddig sehol nem volt komolyabb közlekedési káosz, amibe belekeveredtünk volna, így mindig a tervezett ütemezés szerint tudtunk haladni. Ma ez különösen fontos volt, mert előre megváltott jegyünk volt a kompra. Érdemes online előre foglalni, mert így csak 64 Euroba került csak négyünknek az átjutás, ami helyben fizetés esetén, több mint 200 Euro lett volna. Két társaság is hajózik Kristiansandba: Color Line és Fjordline.
Dánia és Norvégia között ingázó egyik komp
A Color Line menetideje egy órával hosszabb, de a jegyárai is kedvezőbbek. Mi mégis a Fjordline-nal jöttünk át, mert az online kedvezménnyel még így is jobban kijöttünk. Mindössze 2 és fél óra tettük meg a majd 140 km-s tengeri utat.
A Fjordcat belsejében mint a heringek sorakoztak az autók. Nekünk egészen fent jutott hely, így nem sokat kellett mennünk az ülőhelyekig. Az út közepe – közel egy órán át – olyan volt, mintha egy hosszú hullámvasúton ültünk volna. 2 méteres hullámok között száguldozott a „macska”, amit rendesen érezni lehetett a kabinban is. A családot rendesen megviselte az út, de szerencsére mindenki egyben megúszta az utazást.
Útközben Stavanger felé
Már jóval elmúlt egy óra, amikor kigurultunk a kompból. Elindultunk Stavanger felé. Norvégia tökéletes kontrasztja Dániának. Míg Dániában a nagy síksággal szembesül az ember, addig Norvégiában gyakorlatilag végig a hegyek között barangol az ember, rengeteg kis tóval tarkítva. Haladni csak lassan lehet, mert szinte végig 60, 70-s táblák korlátozzák a sebességet, amit be is kell tartani, mert nagyon szigorúan veszik a kihágásokat.
Többször is megálltunk bámészkodni, illetve pihenni, mert az összességében majd 10 órás út azért megint rendesen kifárasztott. Öt óra körül értünk a kempingbe, amit szerencsére GPS nélkül is nagyon könnyen megtaláltunk, mert végig ki volt táblázva.
Stavanger Skagen
Belaktuk a házat, ahol szerencsére van saját nagy hűtőnk is, amiben a sok hazai kajánkat rendesen tudjuk hűteni. A kemping egy helyes tó partján fekszik. A tó a város legnépszerűbb futóterepe, gyakorlatilag mindig látni egy-két futót. Mivel van tűzhelyünk is, ezért ma meleg vacsit ettünk 
Nyolc órára végeztünk a vacsorával, amikor – mivel még hétágra sütött a nap – kitaláltuk, hogy besétálunk a városba. Megkerültük a tavat, ahonnan egy nyíl egyenes út vezetett be a városközpontba.
egy szép ház Stavangerben az Eiganesveien-n
Az úton nagyon szép faházakat és kerteket láttunk. Meg is jegyeztük, hogy micsoda „szegénység” sugárzik az utcából.
Vicces dolog este 8 és 10 között várost nézni. Az óváros egy félszigeten van, aminek a nyugat felé néző oldalán számos régi épület éttermeknek, kocsmáknak ad helyett. Itt már rendesen gyűlt a tömeg az éjszakai életre hangolva. A város többi részében azonban szinte embert sem láttunk. Ez mondjuk nem csoda, mert este tízkor minden normális ember már otthon pihen
naplemente a Mosvatnet tónál
Már jóval elmúlt 10 óra, amikor visszaértünk a kempingbe. A család már próbál aludni, készülünk a holnapi túrára. Már lassan fél 12 lesz, de még mindig egészen világos van, mert a nap csak 11 előtt röviddel ment le teljesen.