2011. július 16.
Ma ismét viszonylag korán ébredtünk, mert Bergenig ugyan csak 172 km az út, de mivel kétszer is kell kompozni, ezért legalább 5-6 órát kell az útra szánni és mi még városnézést is terveztünk mára.
Már egészen rutinosan pakoltuk ismét dugig az autót az indulás előtt, igaz egyre könnyebb dolgunk van, mert szépen lassan fogynak az itthonról hozott készleteink.
Az E39-s úton indultunk észak felé olyan reggel fél kilenc magasságában. Bergen felé ez az út nem túl látványos, ellenben haladni se nagyon lehet rajta , mert elég forgalmas és itt is mindenhol 60-s, 70-s táblák lassítják a tempót. Így aztán csak szépen lassan csorogtunk észak felé.
Szerencsére egyik kompnál sem kellett túl sokat várnunk és végig szép napos időnk is volt, így a hajókázást tudtuk élvezni.
Útközben megálltunk egy boltnál, mivel nem tudjuk, hogy vasárnap mennyire vannak nyitva az üzletek, így biztos, ami biztos vettünk hétvégére kenyeret.
Már egész ügyesen használjuk a GPS-t anélkül is, hogy működne a GPS vevőm :-O. Mindössze Bergenben tévedtünk el egyszer, de azt is olyan szerencsésen, hogy azonnal a belvárosban kötöttünk ki, így még a “hivatalos” városnézés előtt a kocsiból is megnéztük egy kicsit a várost.
A kempingbe, ami még Bergentől északra van, olyan két óra magasságában érkeztünk. Gyorsan elfoglaltuk a házunkat. Ez jóval nagyobb és felszereltebb, mint a Stavangeri, igaz másfélszer annyiba is kerül, de itt csak egyet alszunk.
Visszamentünk Bergenbe, kerestünk a belvárosban egy parkolóházat és nyakunkba vettük a belvárost. Itt is van egy nagy tó a város központban, amiben egy szökőkút is van, kísértetiesen hajazva a Stavangeri belvárosra . Mivel kocsival ugye már idetévedtünk ezért gyorsan megtaláltuk gyalog is Bergen híres utcáját a kikötő mellett a sok-sok nagyon régi hagyományos házzal. Itt jó ideig tébláboltunk, fényképeztünk, majd Lea az egyik hotelben szerzett Bergen térképet. Akkor láttuk, hogy nem is olyan nagy a város érdekes része és, hogy pont az egyik végében vagyunk, így szépen elkezdtünk cégig sétálni a nevezetességek mentén.
Megnéztünk néhány nagyon régi templomot, régi, tradicionális utcácskákban bolyongtunk, majd elballagtunk a botanikus kertbe is, ahol láttunk többek között egy nagyon érdekes Chilében honos fenyőhöz hasonló fát is.
Utána elhatároztuk, hogy felmegyünk a Bergen feletti egyik hegyre, ahová sikló szerű járgány is jár, így ma a hegymászást hanyagoltuk és kényelmesen felvitettük magunkat. Fent nagyon jól körbe lehet vizslatni az egész várost. Csináltunk itt is egy csomó képet, igaz délelőtt talán alkalmasabb a fotózásra, mert akkor jobb szögben süti a nap a várost (már ha süti, mert állítólag itt egy évben 250 esős nap van).
A hegy tetején van egy ösvény kialakítva a gyerekeknek, ahol mindenféle kérdésekre kell válaszolni és egy rejtvényt kell megfejteni. A gyerkőcök még lent a pénztárnál megkapták hozzá a rejtvényt és mivel ajándékkal is biztatták őket, ezért nagy lelkesen nekiálltunk felderíteni a hegyet a kérdésekért. Szerencsére nagyon internacionális kérdések voltak illetve egy-két alap dolog Norvégiáról, így tudták a válaszokat. Ugyan eltévedtünk egyszer-kétszer, mert Lea félreértette az útleírást, de végül sikeresen bejártuk a hegyen a kört és a sikló alján megszerezték a két kirakóst és ajakírt, ami az ajándék volt.
Már majdnem kilenc felé járt, amikor visszaindultunk a kempingbe. A parkolóházban az automata majdnem megtréfált, mert csak dombornyomott visa kártyát fogadott el, nekem meg visa elektron és dombornyomott mastercardom van, de szerencsére volt még nálunk elég készpénz, így kiszabadultunk a parkolóházból.
Este megcsináltuk a maradék bolognait és elfogyasztottuk az utolsó adag otthonról hozott kész kaját, így most már jönnek majd a konzerv napok